1. rész – A találkozó
Végre hazaértem. Gyorsan bevágom magam mögött a bejárati ajtót, és lerúgom magassarkú cipőmet. Hangosan sóhajtok egyet. Elegem van ebből a napból. Gyors léptekkel a konyhába sietek. Feltépem a hűtőt. Egy rozét töltök magamnak, aztán a kanapéra telepszem. Lábaimat magam alá…
Álom – 2. rész
Ülök az autóban, sietek, bár nem vagyok késésben. Kezem finoman öleli a kormányt. Szeretem ezt a kocsit, mindig tudja, mit akarok, szépen reagál rám. Hmm… emlékeztet valakire. Hirtelen egy KIA terepjáró vág be elém, aztán megpillantok egy másikat a másik…
Álom – 1. rész
Álmodom… félig a valóság, félig álomország között lebegek… Mikor kinyitom a szemem, egy ismerős helyen találom magam. Tudom, hogy jártam már itt valamikor. Jó érzés itt lenni, olyan megnyugtató. Körbenézek. Az ablakokon ömlik be a tavaszi napsütés. Végignézek magamon. Csak…
Álom – A kezdetek
Cipőm sarka hangosan kopog a padlón, ahogy határozott léptekkel átszelem a kávézót. Egyenesen a csigalépcső felé veszem az irányt. Nagyon ideges vagyok, remeg a gyomrom, de igyekszem nem mutatni. A lépcső előtt megtorpanok egy pillanatra, mély lélegzetet veszek, kibontott hajamat…
ÁlomKép
Egy gyönyörű parton állok. Felsóhajtok, el sem hiszem, hogy itt vagyok. Lábujjaimat a puha fehér homokba fúrom, közben a kietlen partot pásztázom. Teljesen egyedül vagyok, csak a víz morajlását és a saját lélegzetemet hallom. Bátorságot gyűjtök… Most! – biztatom magam.…
Feledés
Feledés című versem. Lassan éjfélt üt az óra, minden varázslat eltűnik egy szóra. Nem marad más, csak a nyers valóság, engedd el vágyaidat az álmok útján. Törődj bele, ennyi jutott a szépet, a jót többé vissza nem kapod. Görbe…
Utazás
Utazás című versem. Tettek mezejére léptem én, felfedem hát gondolataim tengerét. Szelek szárnyán repülök, csodás világokba kerülök. Színes, díszes, csillogó határtalan boldogságot adó. Bárcsak mindig így maradna, sosem hagyna magamra. Ha rajtam múlik örökre így lesz, sosem tér vissza…
Téli álom
Téli álom című versem. Téli álom, fagyott álom hideg szél fúj messzi tájon. Egy vándor suhan a friss hóban magányába burkolózva. Fáj a szíve, összetörve boldogsága romba dőlve. Nincs már maradása a világban bánatában az erdőt járja. Dacolva hóval,…
