Téli álom

Téli álom című versem.

Téli álom, fagyott álom
hideg szél fúj messzi tájon.
Egy vándor suhan a friss hóban
magányába burkolózva.

Fáj a szíve, összetörve
boldogsága romba dőlve.
Nincs már maradása a világban
bánatában az erdőt járja.

Dacolva hóval, faggyal
szüntelen csak Őt kutatja.
Merre vagy te szép leány?
Hová tűntél azon az éjszakán?

Téli álom, törött álom
Vándor szíve másvilágon.
Búcsút intett minden szépnek
elhagyta ezt a fagyott vidéket.

Írta: Elena Honoria