Álom

ÁlomKép

Egy gyönyörű parton állok. Felsóhajtok, el sem hiszem, hogy itt vagyok. Lábujjaimat a puha fehér homokba fúrom, közben a kietlen partot pásztázom. Teljesen egyedül vagyok, csak a víz morajlását és a saját lélegzetemet hallom.

Bátorságot gyűjtök… Most! – biztatom magam. Tedd meg végre!

Hirtelen a nyakamhoz nyúlok, és kikötöm a bikinifelsőm pántját. Egy laza mozdulattal lerántom, aztán gyorsan megszabadulok a bugyimtól is. Megborzongok. Hirtelen egy ismerős hang üti meg a fülemet. Félig hátrafordulok, és megpillantom Őt. Pár lépésre áll tőlem, a tekintete égeti a bőrömet. Nevet, azon a mély hangján, amit annyira szeretek. Nem akarta elhinni, hogy megteszem és leveszem a fürdőruhám.

Tévedett! Kinyújtja felém a karját, hogy magához öleljen, de én kacagva elindulok a víz felé. Gyorsan belegázolok a hűs habokba, és elmerülök a vízben. Amikor újra a felszínen vagyok visszanézek, de a parton már nem látok senkit. Egy pillanatra megdöbbenek, de egy erős kéz átfogja a derekam. Hozzábújok, fejemet a nyakába fúrom. Megrészegít az illata. Karjaimmal szorosan átölelem, nem akarom elengedni. Ő még erősebben szorít magához, lábammal átkarolom. Tökéletes pillanat egy tökéletes helyen.

Bárcsak… – gondolom magamban, de nem merem befejezni a mondatot. Nem, nem! – Tudom, hogy nem szabad, még gondolatban sem. Inkább élvezem, ahogy erős kezével gyengéden simogat. Most csak ez számít. Csak Ő meg Én. Annyira könnyű átadnom magam az érzéseknek, amikor Vele vagyok. Hiába minden fogadkozásom, hogy erős leszek, és nem engedem felkavarni a szívem – lelkem, amint rám mosolyog vagy hozzám ér, leomlik minden fal körülöttem. Nem tudok tovább küzdeni, olyan hatással van rám, hogy elmondani nem tudom. Egyet tudok, amint átölel, úgy érzem, hazaértem…