Emlékek

4. rész – A meghívás

Dudorászva készülődöm, pörögve-forogva választok magamnak ruhát. Pedig nehéz napom lesz, szinte nulla alvással a hátam mögött. Délelőtt vár még rám egy nagymeeting a vezetőséggel. Fáradságom ide vagy oda, az Ákossal való éjjeli chatelésem teljesen felpörgette az érzékeimet. Magamnak sem vallom be, de nagy hatással van rám még mindig Ákos. A kocsikulcsomat keresem éppen, amikor csengetnek.

Ki lehet ilyenkor? – morfondírozok, de már nyitom is ki a bejárati ajtót.

A francba! – ez az első, ami eszembe jut, amikor meglátom Bencét a nyitott ajtóban. Az elmaradhatatlan bájvigyor, most is, mint mindig, ott díszeleg a fején. Az összes foga kilátszik, mint valami fogpaszta reklám. Komolyan elcsodálkozom magamon, hogy ez a pasi valaha is tetszett nekem.

  • Szia Cicám, gondoltam már eljövök hozzád. Személyesen úgy sem tudsz nekem ellenállni. Régen találkoztunk – mindezt úgy mondja, hogy hálásnak kéne lennem megtisztelő figyelméért, közben már igyekszik is befelé a lakásba.

Oh, mennyire az agyamra megy! – forgatom gondolatban a szemeimet, de próbálok udvarias lenni vele, így csak ennyit válaszolok:

  • Nagyon el vagyok foglalva mostanság. Sok a munka a cégnél. Folyton határidős melóim vannak, most is rohanok egy megbeszélésre – közben nyomatékot adva szavaimnak, kifelé tessékelem az ajtón.

Bence nem zavartatja magát, lazán átfogja a derekam, magához húz, és már nyomja is le a nyelvét a torkomon. Kezdem elveszíteni a türelmemet, így egy határozott mozdulattal kiszabadítom magam a karjai közül, és a lift felé veszem az irányt.

  • Jaj Cicám, mi ez a sietség? Pár percet igazán szánhatnál rám – siet utánam. Hangjában egy csipetnyi sértődöttséget vélek felfedezni.
  • Elég világosan fogalmaztam az előbb, hogy sietek – türelmetlenül topogok a magassarkú cipőmmel. Nagyon idegesít Bence. Nem akarok vele foglalkozni. Annyira jól indult ez a nap, a fenének hiányzik ez a huzavona.
  • Mikor jöhetek már fel hozzád? – kérdi most már durcás hangon.

Atya ég! Olyan, mint egy rossz gyerek, aki nem kapja meg elsőre a játékát. Valószínű nincs hozzászokva, hogy nem az van, amit ő elképzelt. Közben megérkezik a lift, beszállok, Bence utánam. Amíg leérünk a garázsszintre, végig nyaggat a találkozás miatt. Nagyon meg akarok már tőle szabadulni, így pár szót odavetek neki.

  • Talán a hétvégén összehozhatunk valamit, de még jelentkezem. Sok programom van – és már szaladok is a kocsimhoz. Még hallom messziről a hangját. Valamit utánam kiált, de nem értem pontosan mit mondd, mert zúgnak a légtisztító berendezések. Amúgy sem izgat, így csak felemelem a kezem köszönésképpen.

Amikor beérek az irodaházba, rögtön megpillantom Hannát, amint felém siet. El is felejtem a Bencével folytatott kis közjátékot, és már karolok is bele Hannába, így húzom magammal a büfébe. Az otthoni kávé hatása kezd elillanni, muszáj feltankolnom egy újabba adag koffein löketet. Amint megkapjuk a kincset érő italokat, leülünk a sarokba, és gyorsan elmesélem barátnőmnek az éjszakai üzenetváltásokat. Hanna tátott szájjal hallgatja a történetet. Látom a szemén, mennyire élvezi ezt az egészet.

  • Na és miben maradtatok? Hogy búcsúztatok el? Mikor taliztok? – záporoznak Hanna kérdései. Felnevetek. Az én drága örökké kíváncsi barátnőm, most sem hazudtolja meg önmagát.
  • Csak elköszöntünk, mert közben megvirradt.
  • Jaj ne már! – dől hátra a székén, közben hevesen gesztikulál, majd felborítja a csészéjét. Látszik rajta, mennyire csalódott a válaszom miatt.
  • Hanna, mit vártál hirtelen? Néhány üzenetváltás, és egy pár perces kínos találkozás után majd újra egymás nyakába borulunk? – kérdezem kissé bosszúsan. Érzem, hogy megint elmegy a jókedvem. Először Bence, aztán most Hanna idegesít fel. Remélem, nem ez a hangulat fogja meghatározni a napomat.

Mosolyt erőltetek az arcomra, sietve elköszönök barátnőmtől, és már indulok is felfelé az irodába. Hamarosan kezdődik a meeting, még át kell néznem néhány dokumentációt.

Ahhoz képest, hogy az alváshiány kezdte megmutatni méregfogát, egész jól sikerül a meeting. Határozottan, és a szokásos profizmusommal adom elő a prezentációt. Nem hagyom, hogy bármi eltérítsen ebben. Amint viszont visszaérek az asztalomhoz, rongybabaként roskadok bele a székembe. Urrá lesz rajtam a totális fáradtság. Előhúzom a telefonom híreket olvasgatni, hátha össze tudom szedni magam. Amint életre kel a kijelzőm, rögtön látom, hogy üzenetem jött Ákostól. Azonnal éber leszek. Rákattintok az ikonra, és már olvasom is Ákos sorait.

Ákos: „Ráérsz péntek este? Egy partnerem laza üzleti vacsorára hívott, gondoltam elkísérhetnél.”

Azonnal elkap az izgalom. Hmm, Ákossal üzleti vacsora? Micsoda remek lehetőség arra, hogy újra találkozzunk. Semmi kötöttség, meg feszengés, hisz nem randira megyünk. Briliáns ötlet. Azonnal írom is a választ.

Laura: „Ráérek, elmegyek veled.”

Végül csak ennyit írok neki. Nem akarom, hogy úgy érezze, mennyire szeretnék vele találkozni. Szinte azonnal jön a válasz.

Ákos: „Oké, akkor hétre érted megyek.”

Szívem majd kiugrik a helyéről. Azonnal tárcsázom Hanna számát, muszáj beavatnom. El is felejtem a reggeli kis szóváltásunkat. Hanna hangosan visít a telefonba, annyira örül a nem várt fordulatnak. Örök romantikus. Azt hiszem, eltévesztette az évszázadot. Neki valamelyik Jane Austin regényben megjelölt időben kellett volna születnie. Sebaj, azért az élet így is kegyes volt hozzá. Egy jóravaló férjjel és egy ötéves kisfiúval elpörög az ő rózsaszín világában. Hannával megbeszéljük, hogy péntek délután átjön segíteni, készülődni.

Hamar elszalad ez a pár nap. Arra eszmélek, hogy Hanna a nappalim szőnyegén hasal, és a tartalék csokoládé készletemet majszolja, miközben én idegesen rakosgatom az alkalmi ruháimat. Nem tudom, mit vegyek fel. Általában tudni szoktam, de most annyira ideges vagyok, hogy képtelen vagyok racionális döntést hozni.

  • Hanna, az ég áldjon meg, segíts már! – kiáltok rá, amikor látom, hogy a következő doboz csokit kezdi bontani.
  • Jól van na, ne kiabálj. Tudod, mennyire imádom az édességet. Nálad meg mindig a legfinomabbak vannak betárazva. Nem is értem, hogy bírod ki, hogy ne edd meg őket azonnal.
  • Úgy, hogy én nem vagyok, olyan falánk, mint te – mordulok rá, és már húzom is ki a kezéből a csokis dobozt – visszakapod, ha sikerült kiválasztani a ruhát – folytatom, amikor látom rajta a teljes kétségbeesést, hogy elvettem tőle a finomságot adó dobozt.
  • Rendben – fúj egyet mérgében, de már szalad is a szekrényemhez. Látom, nagyon szeretné már visszakapni a csokikat.
  • Szerintem ezt vedd fel, kellőképpen szexi, de visszafogott – egy térdig érő fekete ruhát tart a kezében. A ruha válla csipkéből van, a csipkét pedig apró kövek díszítik. Valóban visszafogott. Egyszer volt rajtam, de túl szolidnak találtam, így eltettem a szekrény mélyére.

Most viszont nagyon jó választásnak tűnik. Hannának nemcsak a csokikhoz van jó ízlése, de az öltözködés terén is szeretem a véleményét kikérni.

  • Ügyes vagy. Nesze, itt a dobozod – és már oda is nyomom a kezébe. Hálás pillantást vet rám, és már kapja is be a következő szemet. Amíg Hanna jóízűen falatozik, addig én felöltözöm és kiegészítőket keresek a ruhához.

Fél hétre el is készülünk. Hanna laza kontyba fogja a hajam, és egy szolid sminket rak fel az arcomra. Mosolyogva fordít a tükör felé. Kicsit meglep a látvány. Nem szoktam ennyire visszafogottan festeni. A kihívóbb és feltűnőbb szetteket szeretem.

  • Gyönyörű vagy Laura – mondja mosolyogva – hidd el, így még többen megnéznek majd. Nem kell mindig annyira feltűnősködni, bár tudom, hogy te azt szereted.
  • Mivel ez a mai este nem annyira szokványos, így hallgatok rád – fordulok felé. Aztán hirtelen magamhoz ölelem, és egy köszönömöt suttogok a fülébe.
  • Szívesen, érezd jól magad. Aztán amint tudsz, írj üzenetet. Ne hogy lemaradjak valamiről. Egész éjjel le sem fogom hunyni a szemem – kacsint rám pajkosan.
  • Jaj te, kíváncsi kacsa – kacagok fel és még egyszer megölelem búcsúzóul.

A kistáskámban pakolászom, amikor meghallom a kaputelefon csöngését. Gyomrom azonnal összerándul. Ákos nagyon pontos, állapítom meg magamban, és már szaladok is az előszobába.

  • Helló, megjöttem! Készen vagy? – szól bele a kaputelefonba azon a mély szexi hangján, amitől mindig megremeg a térdem.
  • Ööö igen! Feljössz egy italra? – kérdezem zavartan.
  • Most nem. Fél nyolcra a Garden étteremben kell lennünk. Elég nagy a forgalom, és biztos vagyok benne, hogy parkolóhelyet is vadászni kell – mondja lazán. Bosszant, hogy nem ragadta meg az alkalmat, hogy feljöjjön és kettesben legyen velem.

Na jól van, majd vacsora után. Akkor már úgysem siet egyikünk sem sehova – csillapítom magam. Gyorsan belebújok egy gyönyörű fekete magassarkú cipőbe, és már indulok is lefelé.

Teljesen elalélok, ahogy meglátom Ákost, hanyagul a kapunak dőlve várni rám. Atya ég! Hihetetlen mennyire dögös és szexi még mindig. Hogy lehet, hogy még mindig ilyen hatással van rám? – cikáznak a gondolatok a fejemben. Látok valamit felcsillanni Ákos szemében. Azt hiszem, tetszik neki a látvány, amit nyújtok. Áldom magam, hogy mindenben hallgattam Hannára. El is határozom, hogy veszek neki egy tucat csokit a kedvencei közül.

Ákos lazán viselkedik velem egész úton, nagyon udvarias, de visszafogott is egyben. A kezdeti fény, amilyen hirtelen jött, úgy el is illant a szeméből. Arca közömbös, nem tudom kitalálni, hogy mit gondol. Kicsit bosszant a helyzet, de erőt veszek magamon, hogy ne kezdjek csipkelődni mérgemben. Jól akarom magam érezni ma este, így most visszafogom magam.

Ákosnak kényelmes nagy kocsija van, csak úgy suhanunk az étterem felé. Igaza volt, nagyon nagy a dugó, jobb is hogy nem jött fel hozzám. Szerencsére sikerül az étterem közelében parkolóhelyet találnunk, így fél nyolckor pontban meg is érkezünk. Gyönyörű étterem a Garden. Számtalanszor elterveztem már, hogy egyszer eljövök ide vacsorázni, de valahogy sosem volt meg hozzá a megfelelő partner. Hálás vagyok Ákosnak, hogy rám gondolt, és elhozott ide.

Már elég sokan várakoznak az impozáns előcsarnokban, amikor belépünk. Nem nagyon tudunk beszélgetni, mert mindig odapattan hozzánk egy-egy ismerőse Ákosnak. Sebaj – gondolom, majd vacsora közben talán lesz időnk kicsit kettesben lenni, fiatal még az este.

Ákos nagyon előzékeny velem, egy tapodtat sem mozdul mellőlem. Ez nagyon jól esik. Pár szót azért tudunk így is váltani, de csak felületes témákat érintünk. A munkánkról vagy éppen merre utaztunk az utóbbi időben.

A rendezvény házigazdája éppen szólít minket, hogy fáradjunk be a különterembe, mert felszolgálták a vacsorát, amikor megpillantom a bejártnál Csillát. Önkéntelenül kiszalad a számon – Ez meg mit keres itt?

Kérdésemre Ákos megfordul, és a bejárat felé néz, ahol ő is kiszúrja cégtársát. Azonnal integetni kezd neki. Na, már csak ez hiányzott! – gondolom bosszúsan.

  • Úgy volt, hogy nem tud eljönni Csilla. Ezek szerint változott a programja – válaszolja meg kérdésemet Ákos.

Közben már látom, ahogy ez a trampli felénk igyekszik hatalmas elégedett vigyorral az arcán.

  • Sziasztok, de jó, hogy még nem kezdődött el a vacsora. Végül úgy alakult, hogy mégis el tudtam jönni.
  • Szuper, örülök neki. Kár lett volna, ha nem vagy itt. – mondja mosolyogva Ákos, és egy puszit nyom Csilla arcára.

Majd elhányom magam. Úgy érzem ennek az estének itt be is fellegzett.

  • Igen-igen, nem szívesen hagytam volna ki, főleg hogy mondtad, Laurát is elhozod. Gondoltam olyan régen nem találkoztunk. Most lesz alakalmunk beszélgetni – fordul felém negédesen Csilla.

Szóval ez a béka tudta, hogy Ákos elhívott, így nem akarta, hogy kettesben legyek vele. Micsoda egy képmutató perszóna. Még hogy csak üzlettársak? Ákos lehet, hogy csak ezt hiszi, de ez a nőszemély újra kivetette a hálóját a férfire. Mondjuk amilyen egy rusnya dög, nem hiszem, hogy sok udvarlója akad, így Ákos egy főnyeremény számára. Meg persze tökéletes férj és apa jelölt. Itt elszorul a szívem, rám tör egy régi emlék. Gyorsan megrázom magam. Végül is, én sosem adom fel, és sosem hagyom, hogy más vigye el helyettem a műsort.

Negédesen visszamosolygok Csillára, és kezdetét veszi az egész estén át tartó adok-kapok háború. Nem tudom, Ákos ebből mit vesz észre, de látszólag semmit. Mondjuk, a férfiak annyira vakok tudnak lenni, nem értenek a női intrikákhoz. Észre sem veszik, ha finom szurkálódások kereszttüzében állnak. Ákos szemmel láthatóan nagyon jól érzi magát. Szerintem abban a boldog tudatban ringatja magát, hogy én is és Csilla is imádjuk egymást, boldogok vagyunk, hogy újra alkalmunk nyílik egy kis beszélgetésre.

A vacsora végeztével Csilla nem siet távozni, szépen megkéri Ákost, hogy őt is vigye haza. Így este tizenegykor arra eszmélek, hogy hárman ülünk a férfi autójában. Csilla meg Ákos viccelődnek egymással, közben a munkájukkal kapcsolatos dolgokat beszélik meg, én meg csak kukán ülök mellettük. Szörnyű egy helyzet, alig várom, hogy kirakjuk Csillát. Nagy nehezen kiszáll az autóból, még vagy 10 percig nyomja a sódert Ákosnak mindenféléről, aztán ad neki egy jó hosszú puszit, megköszönve ezt a csodálatos estét.

Én meg csak csöndben ülök, és forgatom a szemem dühönben. Legszívesebben leordítanám a haját a fejéről.

Mikor már a lakásom felé autózunk, elmegy a kedvem mindentől. Nincs már erőm beszélgetni, meg jópofizni, így csendben tesszük meg az utat. Nagy meglepetésemre, amikor megállunk, Ákos megfogja a kezem, és felém fordul.

  • Köszönöm az estét Laura, jó volt újra látni téged, kicsit együtt lenni. Ha áll még az ajánlatod, szívesen meginnék veled egy pohár italt – mondja lágyan. Majd elájulok. Mindenre számítottam csak erre nem. Szívem majd kiugrik a helyéről, annyira boldog vagyok. Az este pocsék hangulata, ami rám telepedett, egy szempillantás alatt tovaszáll.
  • Persze, hogy áll! Gyere, menjünk – és már pattanok is ki az autóból. A liftben Ákos finoman megfogja a kezem. Nem húz magához, de ahogy hozzáér a kezemhez, érzem, hogy valami kialakulóban van. Minden idegszálammal férfias kezére koncentrálok.

Talán ezért, talán a kábulatom miatt, nem veszem észre Bencét a bejárati ajtóm előtt állni. Annyit érzékelek csupán, hogy Ákos hirtelen elengedi a kezem, és mérgesen felém fordul.

  • Úgy látom a pasid kizárta magát – szűri mérgesen a fogai között, miközben Bence a bájvigyorával már közeledik is felénk.
  • Cicuskám, de jó hogy jöttél. Mára beszéltük meg, hogy egy nyugodt estét együtt töltünk végre. Te meg nem vagy itthon.

Azt hiszem, mentem elájulok, elsüllyedek. Oh, hogy az a kaporszakállú bitang állat. Pont most kellett felbukkannia?

  • Nem beszéltünk meg semmit. Honnan veszed ezt a marhaságot? – kérdezem dühösen
  • A garázsban kiabáltam utánad pár napja. Oh, Cicus ennyire feledékeny lettél? – kacsint Ákosra, amivel egyértelmű jelét adja, hogy hozzá tartozom.

Ákos egyre dühösebb, állkapcsa megfeszül, de visszafogja magát. Felém fordul, én meg riadtan nézek rá.

  • Ha jól látom Cicus – kezdi gúnyosan – ma estére még van egy programod. Jó lett volna, ha ezt előbb velem is közlöd, akkor nem fárasztottam volna magam, hogy felkísérjelek.

Persze Bencének meg kell szólalnia, szívem szerint azonnal kikaparnám a szemét, amikor meghallom a következő mondatatot.

  • Kösz haver, hogy hazahoztad szívem hölgyét, már kezdtem nagyon aggódni, hogy merre is csavarog.
  • Nincs mit haver – vágja oda Ákos, és már indul is a lift irányába.
  • Ákos várj! – szaladok utána, ahogy tűsarkaim engedik – Kérlek hallgass meg, semmi sem az, aminek látszik – hangom már elcsuklik, annyira ideges vagyok.
  • Ne fárasztd magad Laura. Menj szépen vissza a barátodhoz. Hülye voltam, hogy azt hittem, ááá… – legyint egyet, és inkább a lépcsőház felé veszi az irányt. Hangos csattanással bevágja maga mögött az ajtót, én meg csak állok teljesen leforrázva. Hosszú idő óta most először képtelen vagyok megszólalni, és bármit is mondani.

Tehetetlenségemben, ott a folyosó kellős közepén sírva fakadok. Ez sem jellemző rám, de úgy látom, ez az este bővelkedik nem várt fordulatokban.

Közben Bence közeledik felém. Értetlenül néz rám, nincs hozzászokva a könnyeimhez. Mielőtt bármit is mondhatna, megszólalok:

  • Takarodj innen, látni sem akarlak. Elegem van belőled, nem igaz hogy nem látod, nincs szükségem rád. Ne keress többet – zúdítom rá minden haragom. Bence csak áll velem szemben, látszik rajta, hogy fogalma sincs mi bajom. Azzal meg végképp nem tud mit kezdeni, hogy egy nő kidobja.

Meg sem várom a válaszát, berobogok a lakásomba, bevágom az ajtót, és a konyhába sietek. Feltépem a hűtő ajtaját, és magamhoz ragadok egy üveg rozét…