Emlékek

5. rész – A jóbarát

Alig bírok megmozdulni. Hangos nyögéssel átfordulok a hasamra, közben a szemem csukva tartom. Az előbb próbáltam kinyitni, de azonnal visszazártam, amikor el kezdett lüktetni a fejem.

A csengő éles visítása úgy mar belém, mint a kobracsípés. Fájdalmasan és élesen cikázik át a testemen. Nincs erőm kimászni az ágyból. Inkább a fejemre szorítom a párnát, és imádkozom, hogy hívatlan vendégem menjen el. Sajnos a fohászom nem talál meghallgatásra, mert újból meghallom a csengő borzalmas hangját, de most aztán még agresszívebben, még hosszabban. Egy idő után a csengetést, hangos dörömbölés váltja fel.

Menj már el, akárki is vagy! – könyörgök magamban, hátha megszűnik a lárma. Kicsit megemelem a fejem, amikor meghallom, hogy a dörömbölés mellett valaki a nevemet kiabálja. Majd szét szakad a halántékom, de leküzdöm a vágyat, hogy visszazuhanjak a hasamra. Próbálom magam négykézlábra tornázni, közben felismerem barátnőm hangját. Hanna fejhangon visít a folyosón.

Na, a szomszédok most biztos felettébb boldogok – gondolom gúnyosan, de aztán hirtelen összegörnyedek a fájdalomtól, ahogy a fejfájásom új erőre kap.

Nyögve, fújtatva félállásba küzdöm magam, és kitámolygok az előszobába. Nagy nehezen elérem a bejárati ajtót, és rátenyerelek a kilincsre. Ahogy egy picit is megmozdul, elengedem, és hagyom magam lecsúszni a földre.

  • Atyaég! Laura, mi van veled? Mi történt? Jaj jaj! – hallom Hanna ideges hangját.

Nem bírok megmozdulni, összekuporodva ülök a falnak dőlve. Szemem csukva tartom, fejem hátratámasztom, közben Hanna bejön a lakásba. Ide oda mászkál, próbálja begyűjteni az információkat, hogy mi is történt velem.

Úgy sem fogod kitalálni, hahaha – és mosolyra húzom a számat.

  • Laura! mi ez a disznóól, és mi történt a telefonoddal? Tegnap óta próbállak elérni. Üzenetet is küldtem vagy ezret, de egyszerűen nem voltál kapcsolható – idegesség és pánik érződik a hangján.
  • Nem értelek, mondtam, hogy majd hívlak – nyöszörgöm.
  • Ez most komoly? – kérdezi, de közben hallom, ahogy matat valami után a földön – És mégis, mi a fenével akartál felhívni? Ezzel a darabokra hullott izével? – és a kezembe adja széttört mobilom maradványait.
  • Hagyjuk – legyintek fáradtan. Hanna mély lélegzetet vesz, és odajön hozzám.

Gyengéden átfogja a karom, segít felállni, és lassan visszatámogat az ágyamba.

  • Gyere, feküdj le! Csinálok neked egy forró, nyugtató teát. Segít majd a háborgó gyomrodat, és a fejfájásodat is rendbe hozni – halkan beszél hozzám, mintha a gyereke lennék.

Nincs erőm tiltakozni, most nincs. Majd legközelebb jól megmondom neki, hogy ne anyáskodjon felettem, de most csak csendben tűrök mindent.

A tea valóban jótékony hatással van a gyomromra, a fejem is kezd tompábban fájni, végre a szemem is nyitva tudom tartani. Félig ülő helyzetben, kezemben a csésze teával körbenézek a hálószobámban. A péntek este viselt ruháim szanaszét hevernek a földön, egy üres borosüveg társaságában.

  • Nehogy azt hidd, hogy odakint jobb a helyzet – szólal meg Hanna, amikor látja rajtam, hogy mit nézek.
  • Ne kezd Hanna, tudom, hogy mi van odakint. Sajnos nagyjából emlékszem mindenre, hiába ittam meg három üveg rozét – suttogom halkan.
  • Mindig is csodáltalak, hogy nő létedre ennyire jól bírod a piát. Én már két pohár bor után olyan részeg leszek, mint az albán szamár – forgatja a szemeit Hanna, de most már sokkal nyugodtabb. Kicsit megviselte, hogy nem tudott elérni.
  • És most, meséld el szépen, hogy mégis mi a fene történt, vagy nem történt péntek este! Miért kezdtél féktelen ámokfutásba? Darabokra törted a telefonod és benyakaltál három üveg rozét. – mutat körbe nagy gesztikulálások közepette a szobában.

Nagyot sóhajtok, és belekezdek a történetbe. Talán Hanna tud tanácsot adni, hogy mitévő legyek. Teljesen össze vagyok zavarodva, már magam sem tudom, ki vagyok, és hova tartok.

Egy jó félórát tart a monológom, semmit sem hagyok ki. Elcsuklik a hangom, amikor Ákos szavait idézem, mielőtt Bence miatt elrohant. Akkor annyira dühös voltam magamra, hogy az első pohár bor után földhöz vágtam a telefonom, és még jól rá is tapostam. De nemcsak ezért törtem szét, hanem azért is, mert nem akartam meggondolatlan üzenetek és hívásokat indítani Ákos felé. Nem akartam, hogy józanul azzal kelljen szembesülnöm, hogy az alkohol hatása alatt könyörgő üzenetekkel bombáztam.

  • Jaj, édesem, – ül mellém Hanna, és egy zsebkendővel törölgetni kezdi kicsordult könnyeimet – annyira sajnálom. Nagyon drukkoltam, hogy jól sikerüljön az estétek, de ahogy látom, Csilla és Bence nagyon bekavart. Egész szombaton vártam, hogy hívj vagy üzenj. Először azt hittem Ákossal újra összejöttetek, de amikor tegnap este megpróbáltalak utolérni, nagyon megijedtem, mert nem voltál elérhető. Életem párjának mondtam is, ha reggel sem kapok hírt felőled, idejövök. Így hát itt vagyok, csak azt sajnálom, hogy nem előbb érkeztem – szorít magához.

Elönt a lelkiismeretfurdalás Hanna iránt. Mindig törődik velem és aggódik értem, pedig sokszor undok vagyok vele. Eddig az agyamra ment az anyáskodásával, de most mérhetetlenül hálás vagyok neki. Megrémülök saját magamtól – ez nem én vagyok – nem a határozott, céltudatos Laura. Záporozni kezdenek a könnyeim, csak sírok és sírok. Egyszerűen nem bírok megálljt parancsolni az érzéseimnek. Hanna vállára borulok, ő pedig szó nélkül tart a karjában. Egy jó tíz perc után elapadnak a könnyeim. Kicsit jobban érzem magam, olyan mintha egy nagy súlytól szabadultam volna meg. Azt hiszem szükségem volt erre a kiadós zokogásra. Fejfájásomnak viszont nem tett jót, újra lüktetni kezd a halántékom.

  • Örülök, hogy kiadtad magadból a feszültséget. Most aludj kicsit, addig csinálok neked ebédre valami könnyű harapnivalót – mondja Hanna, közben behúzza a sötétítő függönyt, hogy a délelőtti napsütés ne zavarja pihenésem.

Hálásan nézek rá, és már vackolom is be magam a puha ágyba. Szinte azonnal álomba merülök.

Hangokat hallok beszűrődni a szobába. Fogalmam sincs, Hanna kivel beszélget. Olyan halkan duruzsolnak, hogy nem tudom megállapítani a másik személy kilétét. Ki lehet az? És hogy kerül a lakásomba? – morfondírozok, közben az éjjeli szekrényen az órám után matatok. Fogalmam sincs mennyi ideig alhattam. Fejem még mindig rettenetesen fáj. Muszáj bevennem valami gyógyszert, de előtte ennem kéne valamit, mert gyötör az éhség is. Péntek este óta nem ettem semmit. Lassan felállok, elkap a szédülés, de nem hagyom magam. Ki akarok menni a szobából. Várok pár percet, aztán elcsoszogok az ajtóhoz. Kinyitom, de abban a pillanatban földbe gyökerezik a lábam a döbbenettől, az ajtófélfa után nyúlok támaszt keresve. Nem hiszek a szememnek, Ákos áll tőlem pár lépésre, ő beszélget Hannával. Felém fordulnak mindketten, amikor egy halk nyögés szalad ki belőlem.

  • Ákos… – suttogom elhaló hangon, de a hirtelen rám törő érzelmi sokk miatt, el kezd forogni körülöttem a szoba.
  • Laura! – hallom valahonnan messziről a férfi hangját, aztán már csak azt érzem, hogy egy erős kar átfogja a derekam, és felemel. Egy pillanatra lehet, nem vagyok tudatomnál, mert a következő, amit látok Ákos aggódó arca, amint fölém hajol az ágyban. Ezen mosolyognom kell. Két nappal ezelőtt még dühösen és megvetően bámult rám, most meg csupa aggódás a tekintete. Sikerül a végletek között ingáznom vele.
  • Szerencsére jobban vagy, ha már mosolyogni is tudsz – suttogja, közben egy tincset simít ki az arcomból.

Oh, mennyire csodálatos érzés. Bárcsak ne érne véget ez a pillanat – sóhajtok vágyakozva. Gondolataimat Hanna szakítja félbe.

  • Azt hiszem, most már hazamehetek. Ákos átveszi a felügyeletedet, így lehet végre egy nyugodt vasárnap délutánom. Kis családom már vár rám. Jó kezekben vagy édesem. – hajol hozzám Hanna, és egy puszit nyom a homlokomra – Ákos, köszönöm, hogy jöttél, nagyon hálás vagyok. Aztán, ha lesz időd, fussunk össze. Át is jöhetnél hozzánk, évek óta nem láttalak, nem is tudom, mi van veled – csacsogja legjobb barátnőm.

Oh, megint kijött belőle a kis intrikus. Mérget vennék rá, hogy hátsó szándéka van ezzel a meghívással – forgatom gondolatban a szemeimet, bár be kell vallanom, most valahogy nincs ellenemre a történések alakulása.

  • Köszönöm a meghívást, jelentkezem hamarosan. Most megpróbálom összerakni a barátnődet, hogy holnapra munkaképes állapotba kerüljön – kacsint Hannára mosolyogva Ákos.

Oh, mennyire szexi ez a mosoly Ákos arcán – azt hiszem ez a három üveg bor teljesen elvitte a maradék eszemet is. Hogy lehet, hogy megint úgy látom Ákost, mint a kapcsolatunk elején?

Ákos kikíséri Hannát. Hallom, hogy még pár mondatot váltanak, aztán becsukódik a bejárati ajtó. Ákos még tesz-vesz valamit a konyhában, mielőtt visszajön hozzám. Egy tálcát egyensúlyoz a kezében. Gyomrom hangosan megkordul, ahogy megérzem a sonkás pirítós illatát.

  • Hanna készítette neked. Enned kell valamit – mondja lágyan. Megvárja, amíg ülőhelyzetbe tornázom magam, és az ölembe helyezi a tálcát.

Úgy vetem rá magam a pirítósokra, mintha ez lenne a világ legfinomabb étele. Hirtelen még azt is elfelejtem, hogy Ákos itt van velem. Egyszerűen csak élvezem a finom falatokat. Gyomrom is hálás, a fejem lüktetése is alábbhagy, mire elpusztítom a tányéromra rakott kenyereket.

  • Örülök, hogy nem kellett veszekednem veled, hogy edd meg az egészet. Már készültem egy összecsapásra – mondja Ákos, közben elveszi az üres tálcát az ölemből.
  • Ugyan már, miért ne ettem volna meg? Azért nem akarom tönkretenni magam – vágok vissza kicsit élesebben, mint szerettem volna.
  • Látom, kezd visszatérni az erőd. Ennek is felettébb örülök – kacsint rám vidáman.

Sóhajtok egyet, visszahúzom a karmaimat, és kedvesebben folytatom.

  • Hogy kerülsz ide? Miért jöttél? Pénteki búcsúzásunk elég kínosra sikeredett. Azt hittem nem látlak többé – suttogom halkan, mert még mindig élénken él bennem Ákos megvető tekintete.
  • Hanna hívott pár órával ezelőtt, hogy borzalmas állapotban talált rád. Elmondta, hogy mindent tud a péntek esténkről, és hogy semmi sem az, aminek látszik. Leszidott, hogy miattam vagy ilyen állapotban, így legyek kedves átjönni és segíteni. Én meg jöttem – várom, hogy folytassa, de csak szótlanul nézzük egymást. Egy kis idő után nem bírom tovább, és megszólalok:
  • Most már elhiszed, hogy tévedtél Bencével kapcsolatban? Nem akartam vele tölteni az estét, félreértés volt.
  • Elhiszem – Ákos megfogja a kezem, közben szorosan mellém ül az ágyban – Amikor Hanna felhívott, hirtelen nagyon megrémültem. Addig haragudtam rád, és csalódott voltam. Azt hittem hazugság volt minden, és csak a bolondját járattad velem. Ne tudd meg milyen gondolatok cikáztak a fejemben, hogy te éppen miket csinálsz a fiúddal. Tudom, hogy megváltoztál az utóbbi öt évben. Tudom, hogy sok minden nagyon más lett a szakításunk óta, de azt nem akartam elhinni, hogy egy kívül belül érzéketlen nőszeméllyé váltál.

Mélyen érintenek a szavai. Lassan Ákosra emelem a tekintetem. Mosolyogva néz rám, azt hiszem megkönnyebbült, hogy mégsem lett igaza, és nem vagyok egy érzéketlen dög. Felemelem a kezem, megérintem az arcát. Pár centire van tőlem. Annyira jó érzés vele lenni, és hozzáérni.

Megváltozik Ákos tekintete, ahogy cirógatni kezdem. Nem szólunk semmit, csak némán nézzük egymást. Teljesen beleveszünk egymás tekintetébe. Éppen mondani akarok valamit, amikor megszólal Ákos mobilja. Zavartan matat a telefonja után, automatikusan felveszi, közben le sem veszi a szemét rólam.

  • Halló tessék! – szól bele.

Amikor meghallom Csilla hangját kiszűrődni a telefon mikrofonjából, sírni tudnék a csalódottságtól. Ákos zavartan arrébb csúszik az ágyon, közben egyszavas válaszokat ad Csillának.

Nem hiszem el, hogy ez a béka mindig akkor jelenik meg, amikor éppen bizalmasabb helyzetbe kerülünk Ákossal. Még a sors is Csilla kezére játszik, egyszerűen az univerzum nem akarja, hogy mi ketten újra együtt legyünk.

Állj állj állj Laura! Te Ákossal akarsz lenni megint? – kérdezi elég mérgesen a mostani énem, miközben a férfit figyelem. Nem tudom, mit akarok, nem tudom, kivel akarom. Csak azt tudom, hogy nagyon nagy hatással van rám Ákos és nagyon jó vele lenni – vágok vissza dühösen mostani énemnek.

Ákos sietősen leteszi a telefont, és visszaül mellém. Újra megfogja a kezem, és el kezdi cirógatni. Ááá mennyire finom – majd elolvadok az érintésétől.

  • Menj, zuhanyozz le! Jót fog tenni. Addig én rendet rakok odakint, utána meg megnézhetnénk valami filmet – suttogja halkan, és egy kósza hajtincset a fülem mögé fésül.

Csak bólintani tudok, egyszerűen a szavam is eláll. Annyira kedves velem és törődő. Régi életünk emlékei törnek bennem felszínre. Pedig évekkel ezelőtt jó mélyen elástam őket, mostani életembe nem illenek bele.

Ákos kisegít az ágyból és elkísér a fürdőszobába.

  • Köszönöm – mosolygok Ákosra – most már egyedül is boldogulok.
  • Szívesen segítek, ha gondolod – és játékosan rám kacsint.
  • Menni fog, hidd el – és finoman kitolom az ajtón.

Hihetetlen mennyire sokat segít rajtam egy frissítő zuhany. Összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam, mint akár fél órával ezelőtt. Még a hajamat is sikerül megmosnom. Szép és illatos lettem tetőtől talpig. Mosolyogva felveszem kedvenc otthoni nadrágomat egy laza pólóval. Hajamat hagyom kibontva, jól esik, hogy nincs összekötve, mint máskor. Szabadnak és könnyednek érzem magam. Amikor kimegyek a fürdőszobából, Ákost a nappaliban találom, éppen a DVD gyűjteményemet nézegeti. Megfordul, amikor meghallja lépteimet. Tekintete csupa tűz és szenvedély. Egy pillanatra nem találom a szavakat.

  • Laura – suttogja. Rögtön odalép hozzám, átfogja a derekam, magához húz és szenvedélyesen megcsókol.

Annyira finom a csókja, hogy rögtön átadom magam szenvedélyes támadásának. Nem tiltakozom, hagyom, hogy még szorosabban magához öleljen. Kezeim önálló életre kelnek. Beletúrok sűrű hajába. Oh, mennyire imádom simogatni. Semmi sem változott. Ugyanolyan nagy hatással vagyunk egymásra, mint régen. Tökéletes összhang van kettőnk között. Ákos egy hirtelen mozdulattal felemel, és a kanapére fektet. Kezével finoman feltűri a pólómat, és a hasamat kezdi csókolgatni. Annyira intenzív érzések kerítenek hatalmukba, hogy majd felrobbanok. Csak arra tudok gondolni, hogy soha többé ne hagyja abba a testem kényeztetését. Ekkor azonban újra megszólal Ákos mobilja. Szitkozódva elenged, és felkapja a telefont.

  • Halló – szól bele kicsit ingerülten.

Mivel távolabb megy tőlem, így nem hallom ki van a vonal másik végén, bár van egy tippem. Fogadjunk, hogy az a hülye liba, már megint – hasít belém a gondolat. Ákos tekintetéből eltűnik a tűz, elkomolyodik, és idegesen az ablakhoz lép. Többször megkérdezi a hívót, hogy mi a baj, illetve, hogy biztos-e. Mást nem tudok kihámozni a beszélgetésből. Szerencsére pár perc után lerakja. Felülök, mert látom rajta, hogy a pillanat varázsa végleg elszállt.

  • Ne haragudj, de most el kell mennem. Szerettem volna veled maradni ma este, de Csilla zokogva hívott, hogy a húga tegnap óta nem ment haza, és nem tudja elérni. Fogalma sincs merre lehet. Kérte, menjek el vele a rendőrségre bejelentést tenni – túr a hajába idegesen.
  • Értem – ennyit tudok csak kinyögni.

Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ez velünk történik. Mintha minden összeesküdött volna ellenünk. Már megint. Karma. Csak erre tudok gondolni. Ez nem más, mint a karma a régi dolgokért cserébe.

  • Annyira sajnálom kicsim – ül mellém Ákos, közben magához húz.

Szívem önkéntelenül nagyot dobban, ahogy meghallom régi becenevem. Vajon direkt mondta vagy csak kicsúszott a száján a csók miatt? – morfondírozok egy pillanatra. Aztán csak ennyit mondok:

  • Semmi baj, megértem. Menj nyugodtan, most már megleszek. Ne aggódj, nem vedelem be a többi rozét.
  • Ezt jól teszed. Reméltem, hogy megvársz vele. Inkább igyuk meg együtt – kacsint rám, és már indul is az előszobába.
  • Felhívlak, amikor sikerül végeznünk. Aztán megbeszéljük hogyan tovább – búcsúzóul még egyszer szenvedélyesen megcsókol. Annyira kár, hogy el kell mennie.

Rossz érzésem van. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Csilla húga igazából nem is tűnt el, csak műbalhé az egész, hogy Ákos inkább vele foglalkozzon.

Furcsán érzem magam, amikor egyedül maradok a lakásban. Körbenézek, mindenhol rend uralkodik. Ákosnak és Hannának sikerült rendbe szednie ámokfutásom nyomait. Hirtelen eszembe jut az összetört mobilom.

Oh, ne! – Ákos fel akar majd hívni, de nincs telefonom. Gyorsan megkeresem darabokra tört mobilom. Szerencsére a SIM kártyának nincs semmi baja. Előhalászok szekrényem mélyéről egy régi készüléket, és behelyezem a kártyát. Áldom az eszem, hogy nem adtam túl ezen az ősleleten. Megkönnyebbülök, amikor sikerül üzemkész állapotba hoznom a telefont. Reménykedek, hátha hamar megoldódik Csilla húgának „kamu” eltűnése. Mert teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az egész csak ócska kifogás volt. Ez a rusnya dög nem bír magával, érzi, hogy komoly vetélytárssá váltam. De nem hagyom magam, ha harc hát legyen harc.

  • Csilluka ne hidd, hogy csak úgy megkaphatod Ákost! Nem te leszel a befutó! – kiálltom dühösen.

Egyelőre azonban nincs más választásom, mint megvárni, hogy Ákos jelentkezzen. Úgy utálok várni, így inkább megpróbálom elterelni a gondolataimat. Előkeresem kedvenc sorozatomat a DVD gyűjteményemből. Letelepszem a kanapéra, ahol pár perccel ezelőtt még szenvedélyesen bújtunk össze. Bevackolom magam, és elindítom a filmet… a Jóbarátok mindig segít kizökkenteni nyugtalan idegállapotomból. Amikor meglátom Rachel, Ross és a többiek vicces élethelyzeteit, sokkal jobb kedvem lesz…