Emlékek

7. rész – A vacsora

Gyönyörű, meleg, nyári este van. Élvezem, ahogy a nap végigcirógatja az arcomat, miközben kényelmes léptekkel sétálok Hannáék háza felé. Hetek óta hívnak, hogy töltsek velük egy kellemes estét. Eddig mindig visszautasítottam őket, mert rengeteg munkám halmozódott fel az utóbbi hónapban. Végre visszanyertem régi, cinikus önmagam. Újra az a kíméletlen, karrierista nő lettem, mint aki az osztálytalálkozó előtt voltam. Sok időmet és energiámat felemésztette, hogy bebizonyítsam a főnökömnek, visszakapta legjobb emberét. Aki mindig kimért, hűvös és vérprofi a szakmájában.

Nehezen, de sikerült a lelkemből kitörölni, annak a borzalmas napnak az utóhatásait. Ákossal való csúnya közjátékom vége az lett, hogy hetekre kiütöttem magam. Képtelen voltam dolgozni, képtelen voltam kommunikálni a világgal. Hanna tartotta bennem a lelket. Az első pár napban szinte hozzám költözött. Nem tudok neki elég hálás lenni a támogatásáért. Ő volt az egyetlen, akivel szóba álltam. Senkire sem voltam kíváncsi, a munkahelyemen beteget jelentettem. Teljes apátiába zuhantam. Szinte egész nap, magam elé bámulva ültem a teraszon. Ha nincs Hanna, akkor nem tudom, most hol lennék. Ákost töröltem és letiltottam mindenhonnan. Nem akartam hallani a hangját, nem akartam beszélni vele. Semmit sem akartam már tőle. Annyira bántott, ami a lakásánál történt, annyira összetörte a szívem, hogy elhatároztam, nem akarok többé érezni, nem akarok többé szerelmes lenni. A kényelmes, szingli életemet akartam visszakapni.

Pár hete a Balatonnál volt egy nagyszabású konferencia, a főnököm engem bízott meg a lebonyolításával. Életemben először nem örültem neki, mert biztosra vettem, hogy a téma miatt Ákosék cége is képviselteti magát. Nem is tévedtem. Már az első estén, a nyitó vacsorán összefutottunk. Természetesen, levakarhatatlan Csilla is vele volt. Önelégülten, hatalmas vigyorral az arcán sétált Ákosba karolva. Amint Ákos észrevett, lerázta magáról Csilla kezét, és elindult felém. Én viszont csak gyorsan odabiccentettem neki, és már el is vegyültem a tömegben. Nem akartam vele beszélni, nem akartam, hogy egy picit is felkavarjon. Elfogadtam, hogy Csilla nyert, elérte, amit akart. Nem volt már mit mondanom. Szerencsére sikerült tökéletesen lebonyolítanom a konferenciát, főnököm végre teljesen megnyugodott. Én meg azért nyugodtam meg, hogy végre hazaértem anélkül, hogy Ákossal beszéltem volna. Sikerült úgy alakítanom, hogy ne nagyon fussunk össze a rendezvény alatt. Amikor meg mégis, akkor pedig olyan nagy tömeg vett körül minket, hogy hamar szem elől tudtuk téveszteni egymást.

Visszazökkenek a jelenbe, amikor megpillantom Hannáék ismerős kertkapuját. Boldog mosollyal az arcomon csöngetek be hozzájuk. Alig várom, hogy újra megöleljem legjobb barátnőmet. Jól fog esni egy könnyed vacsora a társaságukban. Kicsit leereszthetek végre a sok munka után. Látom, hogy Hanna vidáman szeli át a kertet, hogy beengedjen. Amint kinyílik az ajtó, izgatottan átölel, de közben a hátam mögé les, mint aki keres valamit.

  • Keresel valamit? – szalad ki a számon.
  • Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy tényleg gyalog jöttél és nem kocsival – még mindig nem fordul felém, hanem az utcát pásztázza izgatottan.
  • Kérted, hogy hagyjam otthon az autóm. Amúgy sem volt nagy kedvem vezetni, nagyon szép idő van, jól esett a séta. Pár pohár bor is jól esne, nagyon feszített hetem volt.

Szavaim hallatán, Hanna egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében, már terel is befelé a házba. Olyan furcsán viselkedik, alig ismerek rá. Nem értem, hogy egy egyszerű vacsora miatt, miért ég teljes lázban.

  • Mondd te ittál valamit? – kérdezem egyre kíváncsibban.
  • Dehogy! Honnan veszed? Vendégvárás elején sosem iszom, tudod jól – tiltakozik hevesen.
  • Ha jól tudom, én vagyok az egyetlen vendégetek, úgyhogy veheted lazábbra is a készülődést. Vagy lemaradtam valamiről, és nagyestélyt rendezel? Akkor viszont szólhattál volna, mert nem ezt a ruhámat veszem fel – fordulok egyet Hanna előtt, hogy jól szemügyre vegye a szettemet. Egy könnyed virágmintás szoknya, és egy laza blúz van rajtam.
  • Jaj, Laura ne butáskodj. Gyönyörű vagy, mint mindig. Csak most kicsit izgulok, hogy minden simán menjen, ilyenkor nem tudok inni – mondja izgatottan, és már el is tűnik a konyhában.

Egyre furcsábban viselkedik, így gyorsan utánasietek. Úgy érzem, a nyugodt csevegős estéről szőtt álmom kezd szertefoszlani.

  • Hanna, mi van veled? Olyan furcsán viselkedsz. Azt beszéltük, hogy egy nyugodt baráti vacsorát fogunk együtt tölteni. Annyira vártam ezt az estét, most meg itt pörögsz, mintha az angol királynőt látnád vendégül.
  • Csak képzelődsz – motyogja barátnőm, de közben elfordul, és minden figyelmét a serpenyőben sülő húsoknak és zöldségeknek szenteli.

Ááá, feladom. Teljesen megbuggyant – inkább kiszaladok az előszobába, és az ajándékzacskókat megragadva elindulok a nappali felé. Arra gondolok, amíg Hanna a vacsorával foglalatoskodik, addig odaadom élete párjának és kisfiának az ajándékokat. Nagy meglepetésemre a nappali teljesen üres. Nincs ott senki. Nem megy a tévé sem, és a játékok is szépen összerakva hevernek az egyik sarokban.

Egyszerűen nem értem, hol vannak a többiek – fejcsóválva visszaballagok a konyhába, és élesebben, mint ahogy szerettem volna, Hannára támadok.

  • Mi a fene folyik itt? Hol vannak a többiek? Mi ez az egész? – záporoznak a kérdéseim.
  • Nyugi Laura, csak ülj le! Töltöttem neked egy pohár bort, azt hiszem jól fog esni – nyugtat barátnőm.

Már nem néz a szemembe, egyre izgatottabb, én meg kezdek egyre idegesebb lenni. Mérgesen fújok egyet, és leülök egy székre. Kezembe veszem a kitöltött bort, és próbálom megérteni, hogy mi történik körülöttem. Gondolataimból, a kapucsengő hangja riaszt fel. Felállok, hogy kimenjek megnézni ki érkezett, de Hanna annyira gyorsan elállja az utamat, hogy a döbbenettől visszahőkölök.

  • Majd én – veti oda olyan határozottan, hogy eláll a szavam.

Nem ismerek rá, sosem volt még velem ilyen. Megvonom a vállam, visszaülök a helyemre. Őszinte kíváncsisággal várom a folytatást. A gyomrom legmélyén viszont valami furcsa bizsergést érzek. Valami készülődik, de nem biztos, hogy ez nekem tetszeni fog.

Lépteket hallok közeledni, és egy pillanat múlva a döbbenettől levegő után kapkodok. Ákos lép a konyhába vigyorogva, Hanna pedig szorosan mögötte. Ha nem lennék annyira letaglózva, észrevenném, hogy az ájulás kerülgeti.

  • Szia, Laura – köszön vidáman Ákos.
  • Te mit keresel itt? – sziszegem köszönés helyett. Szemem villámokat szór, de nemcsak Ákosra, hanem Hannára is.
  • Hanna hívott meg egy baráti vacsorára – válaszol még mindig vidáman, mintha minden a legnagyobb rendben lenne közöttünk.
  • Nem is tudtam, hogy új barátja van Hannának, és milyen érdekes, hogy erről az aprócska tényről engem elfelejtett tájékoztatni – vetem oda élesen, most már Hannának címezve a szavakat.
  • Laura drágám, – kezd bele vékonyka hangon mondandójába legjobb barátnőm, akit mondjuk ebben a percben meg tudnék fojtani – tudom, hogy most haragszol és nem érted, hogy miért hívtam meg Ákost is vacsorára, de kérlek hallgass meg. Kicsit csillapodj le, mindent megmagyarázok.
  • Kezdheted, halálosan nyugodt vagyok – suttogom, de belül érzem, hogy tombolni, ordítani tudnék.

Ahogy viszont Hannára nézek, egy pillanatra elfog a szánalom iránta, olyan kétségbeesett fejet vág. Mindjárt elsírja magát, ezt pedig nem akarom. Annyi mindent köszönhetek neki, úgyhogy hagyom, hogy elmondja, mégis mi történik itt. Hanna és Ákos, kihúznak egy-egy széket az asztalnál, ők is leülnek.

Na, ez hosszú lesz – gondolom bosszúsan.

  • Három hónappal ezelőtt, amikor Ákos lakásán jártunk, és megtörtént az a borzalmas félreértés – kezdi Hanna, de én azonnal a szavába vágok indulatosan.
  • Nem volt ott semmi félreértés!
  • Kérlek, hagyd, hogy végigmondjam – fogja meg barátnőm nyugtatólag az ujjaimat.

Bólintok, de elhúzom a kezem, és mérgesen keresztbe fonom a mellkasom előtt. Nem akarom, hogy bárki hozzámérjen, ideges vagyok.

  • Szóval, azután a bizonyos este után teljesen magadba fordultál. Törölted Ákost, nem akartál vele többé szóba állni. Én mégis úgy gondoltam, hogy képtelenség, hogy Ákos és Csilla egy pár legyenek, az meg még nagyobb képtelenség, hogy Ákos ne érezne komolyan irántad. Így felhívtam, és megkértem, hogy találkozzunk és tisztázzunk mindent. Sokat beszélgettünk. Most már mindent megértettem, hogy miért viselkedett ő is úgy, ahogy viselkedett. Megbeszéltük, hogy rendezek nektek egy vacsorát itt nálam, ahol biztos senki sem zavar majd titeket. Szeretném, ha meghallgatnád őt. Ha utána is úgy gondolod nincs helye az életedben, akkor soha többé nem teszek veled ilyet, hogy a hátad mögött szervezkedem. Elfogadom a döntésed bármi lesz is. Bár én mindig úgy gondoltam, hogy ti vagytok a legösszeillőbb pár, akit valaha is láttam. Szeretném, ha boldog lennél, igazán boldog. Úgyhogy arra kérlek, nyugodj meg, és minden indulat nélkül hallgasd végig Ákost – fejezi be Hanna komoly hangon.

Mindketten kérdőn néznek rám, egyikük sem szól semmit. Feszült csend uralkodik a konyhában. Hol egyikre, hol másikra nézek. Most már Ákos is ideges. Olyanok mindketten, mint az ítélet előtt álló gyanúsítottak a bíróságon. Egy percre meg is sajnálom őket. Hangosan felsóhajtok, mielőtt megszólalok.

  • Rendben, végig hallgatlak, de csak Hanna miatt. Ő az egyetlen, akire mindig és minden körülmények között számíthatok. Azt hiszem, ha már ennyi energiát belerakott a kettőnk kapcsolatába, akkor tartozom neki ennyivel – hangom hideg és kemény miközben Ákosra nézek.
  • Köszönöm Laura – szólal meg Hanna, hatalmas megkönnyebbült sóhaj kíséretében.

Felpattan és odajön hozzám. Hosszan átölel, egy finom puszit nyom az arcomra. Más körülmények között, boldogan viszonoznám szeretetteljes gesztusait, most inkább csak csendben tűröm.

  • Főztem finom vacsorát, van desszert és bor a hűtőben. Reggelig tiétek a ház. Családom férfitagjait elküldtem pecázni a hétvégére, én pedig anyukámnál alszom – mondja vidáman egy kacsintás kíséretében.
  • Nagyon optimista vagy – vetem oda gúnyosan.

Eszem ágában sincs reggelig itt maradni Ákossal. Minek? Meghallgatom, ennyi. Nem hiszem, hogy meg tud arról győzni, valaha még lehet közöttünk romantikus kapcsolat. Igyekszem a gyomromban lévő izgatottságot elnyomni, ahogy Ákosra nézek.

Hanna gyorsan összeszedi magát, már csak azt veszem észre, hogy kettesben ülünk Ákossal a konyhában. Egy ideig egyikünk sem szólal meg. Némán nézzük egymást. Annyi kérdés cikázik a fejemben, de nem akarom feltenni őket. Még nem. Tegye meg ő az első lépést, ezzel tartozik nekem.

  • Örülök, hogy nem mondtál nemet erre a beszélgetésre – kezdi halkan. Hangja látszólag nyugodt, de érzem mögötte a feszültséget – Hannának mindent elmondtam, és most szeretném neked is. Laura, – sóhajt egy nagyot – nagy barom voltam, hogy nem avattalak be az érzéseimbe. Talán akkor nem az történt volna, ami történt. Viszont tudnod kell, hogy az öt évvel ezelőtti szakításunk, nagyon padlóra küldött. Feleségül akartalak venni, nagyon fájt, hogy a karriert választottad helyettem. Amikor tavasszal újra felbukkantál az életemben, feltörtek bennem a régi emlékek. Először magam sem tudtam mit is akarok tőled, de amikor megláttam azt a bájgúnár Bencét a lakásod előtt, elöntött a féltékenység. Akkor tudatosult bennem, hogy egy futó kalandnál sokkal többre vágyom. Amikor később átrohantam hozzád Hanna hívására, akkor meg, közbeszólt Csilla telefonja és el kellett mennem. De tudnod kell, nem szívesen tettem, nem szívesen hagytalak magadra. Mivel azonban Csillával cégtársak és barátok vagyunk, így kötelességemnek éreztem segíteni neki. Aztán, jött a veled töltött hétvége az erdőben, ami egyszerűen fantasztikus volt, újra beléd szerettem. Már bánom, hogy ezt akkor nem mondtam el neked. Rosszkor jött a római utazás is, ezt belátom, de muszáj volt mennem. Kemény hetem volt, hulla fáradt voltam. Úgy voltam vele, majd az utazás után kárpótollak, elmegyünk megint kettesben valahova. Azért sem akartam, hogy kigyere elém a reptérre, mert tudtam, hogy még egy csomó munka vár rám, amikor hazaérek. Gyorsan be akartam fejezni, hogy másnap meglepjelek egy közös reggelivel. Sajnos, erre már nem kerülhetett sor – hajtja le a fejét szomorúan. Egy pillanatra csendben marad, mielőtt folytatná.

Érzem, hogy szavai hallatán kezd engedni bennem a feszültség. Most már kíváncsian várom a folytatást.

  • Csilla felajánlotta, hogy segít, hogy hamarabb végezzek. Tudom, mit gondolsz róla, szerinted ő újra akarja kezdeni velem. Hanna elmondta. Ezzel nem értek egyet, inkább arról van szó, hogy megszokta, évek óta társak vagyunk a cégben, nagyon sok időt együtt töltünk. Eddig ezzel nem volt probléma, az évek alatt nem alakult ki senkivel komoly kapcsolatom. Futó kalandjaimat pedig, nem érintette Csillával való munkakapcsolatom. Most viszont, teljesen más megvilágításba került minden. A balatoni konferencián döbbentem rá igazán, hogy változtatnom kell bizonyos dolgokon, helyzeteken. Láttam a szemedben felvillanni valamit, amikor megláttál Csillával kart karba öltve besétálni a terembe. Beszélni akartam veled, de te eltűntél a szemem elől. Akkor bántam nagyon, hogy nem egyedül mentem a konferenciára. Nos, úgy érzem mindent elmondtam az érzéseimről. Szeretlek Laura, ugyanúgy, mint évekkel ezelőtt. Nem akarlak megváltoztatni, elfogadom, hogy fontos számodra a karrier. Szeretném tisztalappal kezdeni a kapcsolatunkat. Akkor ott, az étteremben, amikor sok év után megpillantottalak személyesen, teljesen beszippantottál. Gyönyörű vagy és magabiztos. Jól áll neked ez a céltudatos, határozott viselkedés. Hannával egyetértek abban, hogy néha túlzásba esel, de azt hiszem, meg tudod találni az aranyközéputat – fejezi be mondandóját.

Látom rajta megkönnyebbült, hogy mindezt elmondhatta nekem. Én viszont nem tudom, mit mondjak, megint nem találom a szavakat. Kavarognak bennem az érzések. Nem gondoltam volna, hogy még is megérint a mondandója. Azt hittem, üres kifogásokkal áll majd elő. Nem számítottam erre a vallomásra. Bizsergést érzek a testemben. Annyira szeretném elhinni, hogy mindez igaz, és csak a félreértéseink áldozatai vagyunk. Megköszörülöm a torkomat, mielőtt megszólalnék.

  • Nem erre számítottam. Nagyon megleptél a vallomásoddal. Tudnod kell, hogy rettenetes heteket éltem át, miután otthagytalak a lakásodon Csillával. Összetörted a szívem. Azt hittem, az előtte lévő hetekben csak játszottál velem, és igazából Csilla az, akivel együtt szeretnél lenni. Nem gondoltam volna, hogy ennyi év után, én is újra beléd tudok szeretni, de megtörtént. Egy kicsit vissza is változtam régi Laurává, de nem bántam, mert boldog voltam melletted. Aztán folyton megjelent Csilla, és úgy éreztem mi nem fogunk tudni normálisan egy párt alkotni. Mindig beletenyerel az intim pillanatainkba, ezért is gondolom azt, hogy ő nem csupán cégtársként tekint rád. Most viszont tanácstalan vagyok, nem tudom, mit csináljak – halványan elmosolyodom és felállok, mert úgy érzem, nem tudok egy helyben maradni.

Ákos is feláll, odalép mellém. Finoman megérinti a karom, azonnal bizseregni kezd a bőröm. Közben férfias keze az arcomra vándorol, gyengéden maga felé fordít. Pár centire áll tőlem, kérdőn néz rám. Be kell látnom, még mindig szeretem, nem akarom elveszíteni…

Vége