Tűsarok - rövid történetek

Kávé varázs

Elgondolkodva ülök a konyhában. Végre, ömlik be a napfény az ablakon. Hosszú idő óta, ez az első esőmentes nap. Az előrejelzés szerint napokig tiszta idő várható. Megkönnyebbülve sóhajtok egyet, behunyom a szemem. Kezemben egy csésze finom tejeskávé. Pár perce készítettem az új kávégépemmel. Férjemtől kaptam ajándékba. Nagyon szuper, mindent tud. Darál, de ha nincs szemes kávé, akkor tölthetek bele őrölt változatot is. Forró vizet is adagol, úgyhogy ha éppen teára vágyom, akkor pillanatok alatt az is elkészül.

Ma nyugalom és béke vesz körül. Gyermekeim a megfelelő tanintézményben mulatják az időt, férjem munkaügyben vidékre utazott, ma enyém a ház.

Reggel elhatároztam, amint letudom korai kötelezettségeimet (gyerek szállítás, ügyintézés stb.) hagyok magamnak egy fél órát, mielőtt még neki kezdenék a munkának. Semmi másra nem vágytam, mint arra, hogy leüljek a napfényes konyhámban egy csésze kávéval.

Most végre, csukott szemmel ízlelgetem ezt a mesésen finom italt. Így az igazi, hogy az utolsó cseppig ki tudom élvezni.

Pár éve még egy multinál dolgoztam. Reggelente rohanás az irodába. Ott egy gyors kávé, mielőtt belevetettem volna magam a megbeszélések végeláthatatlan láncolatába. Ha szerencsém volt, főnököm tartott pár perc szünetet, akkor gyorsan kiszaladhattam a teakonyhába, feltankolni egy újabb adag eszpresszó csodát. Hiába a legfinomabb és legjobb minőség, – a cég ahol dolgoztam, erre nagyon adott – ha nem volt időm kiélvezni az ízharmóniát. Utáltam ezeket a „gyorsan legurítom kávém” perceket. Mire végre elérkezett az ebéd, addigra már annyira éhesek voltunk a kollégáimmal, hogy az étkezést lezáró kávéra szinte csak percek jutottak. Pedig úgy maradtam volna még beszélgetni a többiekkel, de a sok feladat visszaszólított minket az irodába. Így ment ez évekig, amíg meg nem születtek a gyerekek.

Eleinte, amíg kicsik voltak, nem volt sok különbség a munkahelyi kávézás és az otthoni között. Akinek voltak/vannak pici gyerekei, tudják, hogy mellettük nincs megállás egy ideig. Amint nagyobbak lettek és bölcsibe, oviba kezdtek járni, megváltozott minden. Otthagytam a multit, GYES után már nem oda mentem vissza dolgozni. Igaz, hogy kevesebb pénzért, de otthoni munkát vállaltam. Ez mindenkinek sokkal jobb volt. Nyugodtabb voltam, a gyerekek miatt is, a feladataim miatt is.  Nem éreztem azt a stresszt, amit évekig annál a nagy cégnél. Nem mondom, hogy nem szerettem a pörgést, az izgalmas feladatokat, a kiváló fizetést, de anyaként megváltoztak bennem a prioritások.

Most, hogy itt ülök csendben, egyedül és élvezem a kávét, rám tör, hogy egyáltalán nem hiányzik a régi életem. Ezt akkor nem tudtam megtenni. Egyszerűen nem engedhettem meg magamnak egy nyugalmas fél órát, de még tíz percet sem. Szabadságok ideje alatt próbáltam bepótolni mindent, de sokszor az előre eltervezett nyugis kávézgatások elég hamar befuccsoltak. Valahogy annyi programot zsúfoltam bele a kevéske szabadidőmbe, hogy pont a „csak ülök és nézek ki a fejemből” rész maradt ki.

Életmódot kellett váltanom ahhoz, hogy megéljem a nyugodt, semmittevős, jólesős, kávézgatós pillanatokat. Mosolyogva kortyolom ki a csészéből az utolsó cseppeket. Energikusan pattanok fel a székből, és dudorászva indulok a dolgozószobába megkezdeni a napi munkát…

Hanga gondolatait Elena Honoria jegyezte le