Rövid novellák

Egy szál virág

Panni könnyes szemmel futott végig a házuk mellett elterülő mezőn. Nagyon felzaklatták az otthonában történt események. Abban reménykedett, ha minél messzebbre fut, kiűzheti lelkéből a szomorúságot. Édesanyjával csúnyán összevitatkoztak. Durva dolgokat vágtak egymás fejéhez.

A kislány egész délelőtt a szobáját takarította, már nagyon szeretett volna átmenni a barátnőjéhez játszani, de anyukája még megkérte, hogy mielőtt elmegy, segítsen neki süteményt készíteni. Erre ő éktelen haragra gerjedt és mérgesen kiabálni kezdett, aztán szó szót követett, végül bántó megjegyzésekkel illette anyukáját. A vita hevében aztán sarkon fordult és kiszaladt a házból. Futott-futott, amíg csak a lába bírta.

Mire elért a mező túlsó végére, kicsit sikerült megnyugodnia, fáradtan huppant le a fűre. Gyönyörű látvány fogadta, ahogy a szebbnél szebb virágokat nézte.

Csodaszép színekben pompáztak, csak úgy ragyogtak a tavaszi napsütésben, elhatározta szed belőlük egy csokorra valót. Lelkiismeret-furdalása támadt a viselkedése miatt, ezért ki akarta engesztelni anyukáját a szép virágokkal.

Az egyik virág kitűnt a többi közül, szírmai szivárvány színében pompáztak. A kislány felpattant és odaszaladt hozzá. Annyira megtetszett neki a virág, hogy szinte el is felejtette az otthon történteket, mosolyogva tépte le erős száráról a növényt.

  • Au, mit tettél velem? – kiáltott fel a csodaszép virág.

Panni megijedt a váratlan hangtól, és a földre dobta a növényt. Kíváncsisága azonban erősebb volt félelménél, így mozdulatlanul állt és nézte a beszélő virágot.

  • Miért bámulsz rám? Miért nem válaszolsz?
  • Te tudsz beszélni? Hogy lehetséges ez? – kérdezett vissza kerek szemekkel a kislány.

A virág megkérte a lánykát, hogy vegye őt újra a kezébe. Panni először bátortalanul nyúlt felé, de lassan a tenyerébe helyezte, és leült vele a többi virág közé.

  • Kedves kislánynak látszol, mondd miért téptél le, miért okoztál fájdalmat? – tette fel újra kérdését a virág.
  • Ne haragudj, nem akartalak bántani és fájdalmat okozni, de olyan szomorú vagyok. Amikor megláttalak téged és a többi szép virágot, arra gondoltam szedek egy marékkal, édesanyámat szeretném kiengesztelni.
  • Á, értem. Azért, hogy anyukádtól bocsánatot kérj, inkább másoknak okozol fájdalmat. Ahelyett, hogy megölelnéd és elmondanád neki, mennyire szereted, inkább letéped a virágokat. Tudod, az, hogy most leszakítottál, boldogtalanná tettél. Mi virágok itt érezzük jól magunkat a mezőn, itt vannak a gyökereink, a családunk. Ha eltéped a gyökereinket, halálra ítélsz minket. Hiába raksz vázába, pár nap után elhervadunk és meghalunk.

Panni figyelmesen hallgatta a virágot, elgondolkodott szavain. Elszégyellte magát, ujjaival simogatni kezdte a növény szirmait.

  • Őszintén sajnálom, amit tettem. Ígérem, a mezőn lévő többi virágot soha sem fogom bántani. Ha tehetném, visszaültetnélek a földbe, de tudom már késő – mondta szomorúan a kislány.
  • Sosem késő jóvátenni az elrontott dolgokat, és főleg, sosem késő tanulni a hibáinkból – a lánykát szíven ütötték a virág bölcs szavai.

Újra eszébe jutott otthoni vitája édesanyjával. Csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez, főleg az ő száját hagyták el igazságtalan szavak. „Gyűlöllek! Hagyjál békén!”

Hirtelen felpattant és a virággal a kezében hazaszaladt. Amikor belépett a konyhába, anyukája az asztal mellett üldögélt, fejét két kezébe temette, halkan sírdogált. A kislány odalépett hozzá, finoman átölelte.

  • Édesanyám, kérlek, bocsáss meg. Nem akartalak megbántani és csúnyákat mondani – szipogott Panni. Amikor édesanyja a karjába vonta őt, kinyitotta tenyerét, melyben ott lapult a virág.
  • A mezőről hoztam ezt a különleges virágot. Először neked akartam adni, de rájöttem, hogy minden ajándéknál többet ér, ha elmondom, mennyire sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, és hogy mennyire nagyon szeretlek téged. – Panni még szorosabban bújt édesanyja ölelésébe, néhány percig némán karolták egymást. Amikor mindketten megnyugodtak, a kislány suttogva kérte anyukáját, hogy segítsen neki gondozni a virágot, hátha meg tudja menteni.

Édesanyja szó nélkül felállt, egy finom puszit nyomott Panni feje búbjára, aztán előkereste legkedvesebb vázáját. Friss vízzel megtöltötte és belehelyezte a virágot.

Napokig pompázott a növény. A kislány mindent megtett, hogy életben tartsa, de hiába, mert a gyökerei nélkül megpecsételődött a sorsa.

Amikor hervadni kezdett, a virág egy kéréssel fordult Panni felé.

  • Kérlek, vigyél vissza a többiekhez. Helyezz melléjük, szeretnék tőlük elbúcsúzni!

A kislány finoman magához ölelte a virágot, és kisétált vele a mezőre. Ahogy lerakta a földre a többi csodaszép növény mellé, eleredt az eső. Fájó szívvel búcsút intett és gyorsan visszaszaladt a házba, még messziről hallotta, ahogy a virág utána kiállt:

  • Köszönöm és ne feledd az ígéreted! Egy őszinte szó minden ajándéknál többet ér.