Versek

Préda

Préda című versem.

 

Fényes csillagok ragyognak az éjben
utat mutatva a hazatérő lénynek.
Hosszú ideig kereste prédáját,
szomjasan kutatta a világ minden táján.

Csak álmaiban látta a gyönyörű leányt,
aki kínozta kacagásával minden éjen át.
Folyton csak gúnyolta, hogy sosem lesz az övé,
hiába üldözte a világ összes tengerén.

Felbőszült ettől a hatalmas lény,
fékezhetetlen vágya az őrületig tépte szét.
Megbomlott elmével bolyongott a világban,
míg végül beletörődött a sorsába.

Úgy tűnik álma beteljesületlen marad,
mert véget ér élete a pirkadat alatt.
Búsan elindul hát falujába,
ott akar búcsút inteni a világnak.

Faluszélén áthaladva megpillant egy árnyat,
tátott szájjal, döbbenten áll, így fürkészi a tájat.
El sem hiszi, hogy megtalálta
a legszebb zsákmányt a világban.

Prédája pár lépésre tőle,
vidáman táncol a sötét éjben.
Tűzvörös haja lobog a szélben,
nádszál vékony teste csábításra készen.

Felmordul a lény, vágya újra éled
elementáris erővel rohan a sötétben.
Ráveti magát a gyönyörű leányra,
de nem számít arra, ami a tűznél várja.

Csodaszép leány szemébe nézve,
megtalálja a békét háborgó lelkében.
Visszahúzza karmait, már nem szomjas többé.
Gyönyörű prédája rabjává vált örökké.

Igéző szemek fürkészik gondolatát
várják a választ, hogyan tovább?
Nem tudlak elengedni, rabod vagyok leány!
Tégy velem azt, amit a szíved diktál. 

Csodaszép leány kacagva táncol,
sosem volt még rabja senki ezen a világon.
Egyszer azt jósolták neki bölcs asszonyok,
hogy rátalál majd valaki egy sötét alkonyon.

Eljött hát az idő, megérkezett akire várt,
furcsa bizsergést érez a szíve tájékán.
Lassan táncol körbe-körbe,
szerelmesen néz az előtte térdelőre.

El akarja hinni, hogy mindez valóság,
nemcsak a vágyai játszanak vele csúnya, gonosz tréfát.
Fényes csillagok ragyognak az éjben,
két alakot látni a tűz fényében.

Eggyé vált testük felperzseli a vidéket,
szerelmük ereje örökre összeköti őket.
Újra és újra egymásra találnak,
sosem szűnnek meg létezni egymásnak.

Írta: Elena Honoria